A modern papírgép egy összekapcsolt szakaszok integrált rendszere, amely a cellulóz folyamatos papírszalaggá alakítására szolgál. Főbb alkotóelemei közé tartozik a fejszekrény, a formázó rész, a présszakasz, a szárító rész, a kalander és a tekercs, amelyeket gőz-, víz-, vákuum-, kenő- és hővisszanyerő segédrendszerek támogatnak.
A maggyártási folyamat négy fő szakaszból áll: formázás, préselés, szárítás és kalanderezés. Először is, a speciális követelményeknek megfelelő pépszuszpenzió egyenletesen kerül kiürítésre a felfutószekrényből egy mozgó formázószövetre (például Fourdrinier huzalra, hengerformára vagy ikerhuzalképzőre); a víz átfolyik a hálón, miközben a rostok összefonódnak, és nedves papírszalagot alkotnak. Ezután a nedves szövedék belép a présszakaszba, ahol a nyomóhengereken (pl. kő- és gumihengereken) keresztül történő mechanikus víztelenítés körülbelül 50%-ra csökkenti a nedvességtartalmat. Ezt követően a lap belép a szárítórészbe, és áthalad egy sor gőzzel fűtött szárítóhengeren, amivel a szárazság 92–94%-ra emelkedik.
Végül a papír felületkezelésen esik át a kalanderben, hogy javítsa a simaságát és sűrűségét, mielőtt tekercsbe tekerné. A papírgyártási folyamat nagymértékben támaszkodik a segédrendszerekre-, mint például a víz, a gőz és a vákuum-, és az energiahatékonyság növelése érdekében hangsúlyt fektet a tiszta víz keringésére és a hővisszanyerésre. A víztelenítés relatív költsége a formázó-, prés- és szárítórészekben körülbelül 1:70:330; következésképpen a víztelenítés hatékonyságának javítása az alakító- és présszakaszokban döntő fontosságú az általános energiafogyasztás csökkentése szempontjából.
